Romantic.

                      23.fejezet.

Oszintén? Még mindig rohadtul haragszok rá. Egyáltalán nem hatott meg a kis ajándéka. Nem tudom valaha is megtudok e  neki bocsájtani,hisz aki egyszer megcsal megcsalhat tobbszor is. Elegem van belole. Nem akarom látni se. Szívesebben ha lehetne még az emlékezetembol is kitorolném. Miatta vagyok olyan állapotba amilyenbe...
- Milyen szép ajándék. Kitol kaptad? – kérdezte mosolygósan Carly.
- Justin. – mondtam halkan mire csak lerakta a dobozt.
Kopogtak,odasétáltam az ajtóhoz majd kinyitottam. Justin volt az. Mikor megláttam rogton beakartam csukni elotte az ajtót,de egyik lábával megakadályozta.
- Mit akarsz? – kérdeztem tole duhosen.
- Téged. – jelentette ki.
- Hát édesem az a vonat már elment.
- De Sho… - kozeledett felém,majd megakarta fogni az arcomat de én elloktem.
- Hagyj. Nem akarlak tobbé látni. Nem akarok rád emlékezni. Azt akarom,hogy felejts el,felejtsd el ami koztunk volt. Az ajándékodat pedig add a kis ribancodnak.
- Fogd már fel,hogy én téged szeretlek.
- Aha mondod ezt kozben pedig megcsalsz. Látom a hazudozás jól megy. Ma áthozom a cuccaimat toled,aztán ha gondolod oda koltozhet Kim. – mondtam neki majd kitoltam és becsaptam az ajtót.

Másnap reggel 100 szál rózsa díszelgett az ágyam mellett. Egy kis cetlit is tartalmazott.
„99 igazi, 1 mu. Addig szeretlek míg az osszes el nem hervad. Kérlek bocsáss meg nekem és gyere vissza hozzám. Nagyon hiányzol és Szeretlek. Csók: Justin.
Na jó ezen kicsit elérzékenyultem,de nem elhatároztam,hogy hagyom és had kapálózzon egy kicsit.

Minden egyes nap egy szál rózsa és egy aranyos uzenet várt reggel. Már nagyon hiányzott és hát levett a lábamról. Úgy gondoltam reggel meglepem és egy forró csókkal ébresztem,csak,hogy reggel már csak egy uzenet fogadott.
„Shopia. Életem szerelme. Tudom hibáztam. Nem tagadom. Hulye voltam és ez miatt elveszítettelek. Nem csodálom,hogy nem tudsz megbocsájtani. Tudd,hogy mindig is te voltál nekem az egyetlen. Hiába volt mogottem tobb lány akit bármikor megkaphattam volna,engem csak te érdekeltél. Téged szeretlek és orokre téged foglak. Nagyon hiányzol és Szeretlek. Pont ezért elmegyek a suliból.Elkoltozok Texasba a nagynénémékhez.  Tudom,hogy fáj ha engem látsz,pont ezért teszem amit teszek. Még egyszer nagyon sajnálom és remélem a velem eltoltott ido boldogan telt. Nagyon szeretlek. És habár orulten fogsz hiányozni tudom,hogy ezt kell tennem…miattad. Szeretlek.Szeretlek. Szeretlek.
Milliószor csókollak.                                     Justin. „
Remegett a térdem. A szívem ezerrel kalapált. A konnyek csak úgy potyogtak a szemeimbol. Nem akarom,hogy elmenjen. Meg kell akadályoznom.
Hívtam egy taxit és kis vitettem magam a reptérre. Láttam Justin magánrepulojét kint a felszállón. Épp akkor szállt fel rá. Elkezdtem rohanni ahogy csak tudtam. Átrontottam a biztonságioron és szaladtam a repulogép felé. Még hallottam egy két mondatot a biztonságiortol de nem érdekelt. De mire oda értem az ajtók bezárultak a gép elindult. A foldre rogytam és csak sírtam és sírtam,mire még az eso is eleredt.
Hirtelen minden elcsendesult. Nem hallottam a gép zaját. Felnéztem és láttam ahogy Justin szó szerint sprintel lefele a lépcson. Szegénykém majdnem elesett. Felálltam és a nyakába ugrottam. Felkapott olébe és olyan szorosan olelt mint még soha.
- Nem akarom,hogy elmenj. Szeretlek és sajnálom. Egyáltalán nem haragszom rád. Mindenkinél jobban szeretlek. – suttogtam fulébe sírva mire o lágyan megcsókolt.