Decision.

                         34.fejezet.

Eljott a másnap reggel. Egész éjjel azon agyaltam,hogy kit válasszak. Shopit? Akivel mindig jól érzem magam.Aki mindig meg tud nevettetni. Aki olykor az oruletbe kerget,de jó odabújni hozzá és a fulébe súgni,hogy „Szeretlek”. Vagy a tobbi lányt?Akikkel jó az az egy éjszaka. Akikbol mindig más van. Sokat gondolkoztam aztán a végén dontésre jutottam.

Mikor reggel kinyitottam a szemem Ashlyvel találtam szembe magam. A kezemet szorította, olykor-olykor puszikat lehelt rá. Elgondolkodtam. Tényleg jó a dontésem? Rá néztem és tudtam. Rá mosolyogtam majd rogton megolelt.

-Neked nem suliba kéne lenni? – mosolyogtam rá.

- Nem bírtam nélkuled és aggódtam. – mondta mire szorosan megolelt amitol én felszisszentem. – Ne haragudj. Még fájnak a sebeid igaz? – kérdezte aggóva,majd végig puszilta az osszes sebem.

Eljott a 3 óra. Ashly elment én pedig vártam Shot. Nagyon izgultam,hogy mit fog szólni.

-Szia. Mi a.. -kezdte volna mondókáját de én ajkaira helyeztem kezemet.

- Figyelj. Hulye voltam. Nem vettem számításba azt,hogy ki mennyit tett eddig értem. Rengeteget gondolkoztam a választáson és rájottem,hogy ez az egész egy nagy baromság. Már ott elrontottam,hogy odáig jutattalak,hogy kiszabd a választást,hisz te szeretsz engem igazán.Aztán tovább gondoltam.Még is van valami. Valami amitol nem tudok megválni. Az az izgalom amit a tobbi ad,az a vágy,hogy nem tudom melyik milyen. Az új,az ismeretlen. Aztán ránéztem a telefonom háttérképére,megpillantottalak és ez az izgalom elszállt. Nem kell az új,nem kell az ismeretlen. Csak te kellesz és senki más. Éjjel majd megorultem a hiányodtól. Amit te adsz az leirhatatlan,senki nem tud olyat. Olyan jó lett volna ha reggel nem Ashly szorítására kelek ha nem a tiedre. Olyan jó lett volna ha utána te puszilgatod végig az sebeimet. De nem te voltál. Még soha nem szerettem ennyire valakit mint téged. Veled minden más. Veled minden jó. - mondtam majd mindvégig bámultam gyonyoru szép szemeibe.

Ram nézett és elmosolyodott. Akkor már tudtam,hogy újra az enyém. Boldog voltam és szívesebben ott helybe megkértem volna a kézét és csináltam volna magunknak egy csodálatos kislányt.

-Szeretlek te nyomi. - mosolygott majd megcsókolt és nyakamba fúrta arcát,majd olyan szorosan megolelt hogy az már fájt,de nem érdekelt.