I never thought.

                           32.fejezet.

-Nem,nem,nem. – rogytam a foldre mikozben az orvos kiviharzott a korterembol.
- Az nem lehet. Ha o megy akkor én is. – zokogtam a foldon Justin anyukájával egyutt. – A halálába én is belehalok. Nem halhat meg. Olyan fiatal. Nem. o a legjobb dolog ebbe az elcseszett világba. – mondtam még mindig zokogva.
Fél óra telt el mikor ki jott az orvos. Meg mondom oszintén nekem az 1 évnek tunt. Vele kell lennem,szuksége van rám.
- Doktor úr mondja azt,hogy él a fiam. – ment oda Katie. (Jus anyukája).

- Sajnálattal kozlom,hogy a fiúk 22:47-kor meghalt.-mondta Dr.Parker nehézkesen mire bennem minden ossze dolt.
Katie hirtelen osszeesett majd sokkos állapotba kerult.

- Nem.Nem.Nem.Justin még él. Mondja meg.Justin él én tudom. A szerelmem még él.Ebbe biztos vagyok. – zokogtam.
-Sajnálom de a barátja meghalt. – mondta csalódottan. –Részvétem. – Tette bal kezét vállamra,mire én elkezdtem rohanni de o a kezem után nyúlt.
- Ilyen állapotba hova megy? – kérdezte aggódva.
- Utána. – mondtam egyhangúan.

-De hogy megy maga utána. Hulye ne legyen. Már elnésézt,hogy ezt mondom. Figyeljen ha az konnyítene a lelkén bemehet hozzá elbúcsúzni. Még a mutobe van.
-Menjuk. – mondtam lehajtott fejjel.

Az odáig vezeto utat végig sírva tettem meg. De szerintem ez nem meglepo. Elvesztettem azt az embert akit mindenkinél jobban szeretek.

Az orvos beengedett és egyedul hagyott vele.

-Justin. – futottam oda és fekudtem mellkasára zokogva.-Nem teheted ezt veled hallod. Neked még élned kell,nem mehetsz el,nem hagyhatsz itt.Kérlek Justin kellj fel. Hallod. Justin. – osszeestem,a foldre rogytam és kezét szorítottam. – Justin kérlek. – zokogtam mire egy szorítást éreztem kezemen. – Justin. Hallasz? Doktor úr Justin még él. – kiabáltam ki mire berohant még 4 másik ápolónovel az oldalán.
- Ujra elindult a szíve. – jelentette ki az orvos és rogton vizsgálni kezdtek.

Kikuldtek,hogy várjam meg oket oda kint. Egy jó 10 perc után a legnagyobb orom ért. Justint tolták ki a hordágyon.

-Életem szerelme. –mentem oda és szorítottam meg kezét mire száját egy halványmosoly hagyta el.

Betolták a korterembe és behívták szuleit.Jó egy óra múlva végre teljesen magához tért. Persze meggyotort volt és fáradt,de az hogy él az a legnagyobb orom.

-    -  Nem szeretném ha még egyszer így ránk ilyesztenél.- olelte meg Katie Justin-t mosolyogva.

-   -   Hát azt én se szeretném. – mosolyogtam majd megpusziltam kezét.

-      Anya. Menjetek nyugodtan.Sho itt marad velem. – nyogte ki Jus a szavakat mire én egy aprót bólintottam.

Agyon puszilták Justin és elmentek.

-    -  Ugye tudod,hogy rettenetesen megijesztettél. Már utánad akartam menni. – oleltem meg persze csak óvatosan ne hogy fájjon neki.

-     - Szeretlek. Rá jottem,hogy csak egyszer élunk. Ígérem megjavulok. Mindent rendbe hozok. Még stréberbe is átmegyek ha kell. Hózentrógert húzok. – nevett mire én csak megforgattam szemeim és gyengéden megcsókoltam.