I will not let being alone spend Christmas.

                          25.fejezet.

- Mi van? – loktem el elolem Justin-t és Kimre szegeztem tekintetem.
- Fogd már be kurva. Hazudsz. – kiabált a háttérbol Justin.
- Tényleg hazudok? Itt a teszt. – nyomta kezembe amin 2 piros csík díszelgett.
- Te nyomorék. – ordibáltam és elkezdtem Kim felé menni de Justin hátulról elkapott így lehetetlen volt.
- Az az egy szerencséd,hogy terhes vagy. – kiabáltam. – Te meg hagyjál. – tortem ki Justin szorításábol és átrohantam a másik szobába.
Hogy lehetek én is ennyire hulye? Egyszeruen lehetetlen,hogy az Justin gyereke lenne. Nem. Teljesen osszetortem lelkileg amióta vele vagyok és ezt már nekem nem megy. Lenyugtattam magam és átmentem Justinhoz.
- Beszélnunk kell. – csuktam be magam után az ajtót.
- Figyelj. Ezt nem tudom,hogy… - kezdte el mondókáját,de én megállítottam.
- Most én. Ez a kapcsolat nem mukodik. Nekem ebbol elegem van. – sutottem le szemem és felé fordultam.
- Ne kérlek. Ne szakíts velem. Én.. én nem bírom nélkuled. Már csak miattad érdemes élnem. Kérlek. Szukségem van rád.
- Befejezhetem? – kérdeztem, mire egy aprót bólintott. – Úgy is kezdodik a téli szunet holnaptól. Szuneteltessunk erre a pár hétre. Fel kell frissulnom. Ossze kell szednem magam lelkileg. – mondtam, mire Justin szomorúan belegyezett.

Másnap már kora reggel indultam haza. Alig vártam,hogy hazaérjek. Aztán a taxiba eszembe jutott,hogy megígértem Jus-nak,hogy velem johet Karácsonykor. Elkeseredtem és sírni kezdtem. Annyira sajnáltam mint még soha. Karácsonykor mindenkinek a családjával kéne lennie. A Szent este pedig tabu. Akkor mindenki boldog. Justin pedig egyedul fog ulni a szobába. Max. a nyomorék drogos nigger barátaival lesz ami szintén nem jó.
- Kérem. Forduljunk vissza. – szóltam elore a sofornek.
- De holgyem… - kezdte.
- Nem érdekel. Kérem, menjunk vissza. – rágtam szavanként a szájába.
- Miért fontos ez ennyire? –kérdezoskodott mire én ideges lettem.
- Mi koze van hozzá? – háborodtam fel. – Óh sajnálom. – sutottem le szemeimet. – Csak tudja a barátommal osszevesztunk és nincs jó kapcsolatban a szuleivel és nem szeretném ha egyedul toltené a Karácsonyt. – meséltem mire elmosolyodott és rogton vett egy nagy kanyar és vissza vitt.
- Boldog Karácsonyt Holgyem. A párjának meg bocsásson meg. Elvégre holnap Szent este. – mosolygott.
- Magának is és hát majd meglátjuk. – viszonoztam,majd oda adtam a pénzt. – Várjon.Tudna várni pár percet? – kérdeztem reménykedve.
- Persze holgyem. – mosolygott.
- Koszonom. Mindjár jovok vagy jovunk. – mosolyogtam a taxisra.
Berohantam az épuletbe és Justin szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam majd halkan benyitottam. Justin az ágya szélén ult, arcát betemette kezeivel. Leultem mellé és rá simitottam combjára.
- Justin. Nem hagyom,hogy ezt a csodás unnepet egyedul toltsd. Haza jossz velem.Probálom most az egyszer elnézni a hulyeségedet,de csak erre a pár napra.  – mosolyogtam rá mire hirtelen felkapta fejét.
- Tényleg? – mosolygott mint a tejbetok.
- Na annyira ne orulj. Mihelyst vége a Karácsonynak a szunetelésunk elkezdodik. – szegeztem le a „szabályokat”.