I'm the girl who changed.

                                    35.fejezet.

                                   Shopia szemszoge*

-El se hiszem,hogy ezt nekem mondtad.

-Viccelsz?Sokkal többet érsz az összes kurvánál.És tudom,mi sose leszünk unalmasak.Nem tudom mért gondoltam azt.Te unalmas?

És megcsókolt.Sose voltam még ennyire boldog.

 -Azt akarom hogy ez sose múljon el.Ugye sose fog?-kérdeztem aggódva.

-Hé csajszi.Az egész élet előttünk van.Az egész világ a lábaink előtt hever.Nincs többé te és én csak mi.Okés? Ez olyan dolog ami öröké tart.

-Mikor engednek ki?

-Ne is idegesíts.Faszom kivan már ettől a szartól.Beszarok hogy külön szobába vagyok.Ha ma még itt kell aludnom esküszöm megőrülök.Aludj itt velem akkor talán kibírom.

 -Én ezen a kényelmetlen ágyon? Hülyéskedsz?-húztam kicsit az agyát.-Szökjünk meg.-súgtam olyan kéjesen a fülébe,hogy még magamat is megleptem.

Nagyon tetszett neki az ötlet.Mivel a kórterem a földszinten volt könnyen meg is tudtuk valósítani álmainkat.Felöltözött és elindultunk.Fogalmam se volt hogy hova visz de nem érdekelt mert már bízok benne.A szüleitől elhoztuk a motorját.Szerencsére nem vették észre.Rám adta a bukósisakot és felültem mögé.Még sose motoroztam.Kicsit féltem de ez olyan izgatott félelem volt.Imádom a veszélyt.De ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondja,hogy mögötte fogok ülni, halál szerelmesen és megyünk, azt se tudom merre tuti kiröhögöm.Úgy 40 perc motorozás után megérkeztünk.

-Csukd be a szemed!-mondta.

Levett a motorról és letett a földre.

-Ki nyithatod.

-Úristen ez gyönyörű.

 -Tudom.Mindig ide jöttem amikor elakartam menekülni valamitől.Itt megáll az idő.

-És most ugye nem tőlem akarsz megszabadulni?-kérdeztem viccesen.

-Nem! Azt mondtad a kórházba,hogy azt szeretnéd,hogy ez sose múljon el.Itt nemfog.

Justin egy nem is tudom hova vitt de gyönyörű volt.Az biztos hogy magasan voltunk mert rá láttunk egész Los Angelesre.

-Látod Shopi most tényleg az egész világ előttünk van.

Jus átölelt hátulról és úgy néztük végig a naplementét.

-Táncoljunk!

-Ne már utálok táncolni.-nyafogott Justin mint egy 5 éves kisfiú.

Beállítottam egy számot a telefonomon,és amilyen aranyosan csak tudtam ránéztem. Igen, nem tudott ellen állni.Ez mindig bejön.

 -Már az elején tudtam.

-Mit?-értetlenkedtem.

-Mikor a kanapén ültél mint új lány én pedig flegmán lekezeltelek.Az első nap mikor a suliba voltál.Tudtam,ha ezt csinálom belém esel.

 -Miből gondoltad?

- A jó lányok szeretika rossz fiúkat.

 -Én is tudtam már az elején.De én akkor amikor az erdőbe voltunk,és hozzád bújtam.

Mikor már teljesen besötétedett Justin elővett egy pokrócot és leterítette a földre.Lefeküdt és mutatta a kezével hogy bújjak oda hozzá.Egy felhő se volt az égen látni lehetett az összes csillagot.

-Imádom nézni őket olyan távoliak de mikor nézem olyan közelinek tűnnek.

 -Shopi egy hullócsillag.Kívánj!

Kívántam volna de abba a percbe nem tudtam mit.Minden tökéletes volt.Olyan mint amilyennek megálmodtam.Elég boldogság volt a tudat hogy ő az enyém és hogy én..én vagyok az a lány aki megváltoztatta