Nick..

                       27.fejezet.
                       2 hét múlva

Ebben a 2 hétben Justin egyszer nem keresett. Fájt. Azt gondoltam majd minden szép lesz, egyutt toltjuk a Karácsonyt, erre ismét megcsal. Nem tudom meddig fogom ezt bírni. Folyton Justin járt a fejembe, egyszeruen nem tudtam kikapcsolódni. Még az álmaimba is bent járkált.
- Ossze pakoltál mindent? – kérdezte anya kicsit szomorúan.
- Nem akarok vissza menni. – oleltem meg szorosan.
- Minden rendben lesz. – mondta a drága anyai biztató mosolyával.
- Szeretlek. – oleltem meg ismét.
- Én is kicsim. – viszonozta majd kisétáltam a taxihoz.
Beultem és elindultam az iskola felé.  Oda érve Justin szobája felé vettem az irányt mert ott volt majd nem minden cuccom.
Benyitottam. Kim Justin ágyán ult keresztbe tett lábakkal. Justin mellette. Neki volt támaszkodva a falnak és úgy nyomkodta a telefonját.
Nem koszontem. Oda sétáltam az éjjeli szekrényhez és kipakoltam az osszes cuccomat. Éreztem Kim és Justin tekintetét rajtam, ami nagyon idegesítettt.
Belegyomoszoltem a tárgyakat a borondbe és kimentem.
- Sho. Ez most mit akar jelenteni?Pedig lett volna egy jó hírem. – fogta meg Justin a kezem.
- Azt,hogy a szunet folytatódik…orokre. – hunytam le szemeimet majd azzal kuszkodtem,hogy ne hogy elejtsek egy konnycseppet.
- Mi van? De miért? Mit tettem? – lepodott meg Jus.
- 1. A gyerek nem nohet fel apa nélkul. 2. Megint megcsaltál. Pont Karácsonykor érted? – tort fel belolem a sírás.
-De Kim nem.. –kezdte de nem hagytam,hogy befejezze.
 – Karácsonykor. A szeretet unnepén. Haza vittelek,hogy ne toltsd egyedul erre te a saját otthonom utcáján megcsalsz. – mondtam zokogva majd kirohantam.
A borondjeimet ott hagytam és csak futottam a nagy világba. Alig láttam valamit a konnyeimtol. Be futottam az erdobe. Ott elestem és a foldre rogytam. Nagyon fáztam. Már nem bírtam felkelni,annyira szomorú és duhos voltam.
- Miért csinálja ezt velem? – orditottam a nagyvilágba zokogva.
- Hé. Jól vagy? – fogta meg a vállam valaki.
- Te ki vagy?. – fordultam meg ijedtembe és hátrább léptem.
- Szia. Nick vagyok. Ne haragudj ha rád ijesztettem. Nem akartam. – mondta mosolygósan.
Nagyon aranyos volt és be kell vallani nagyon helyes is.
- Semmi baj. Én Shopia vagyok. – nyújtottam a kezem,mire o megpuszilta azt.
- Gyere. Itt a kozelbe a nyaralónk. Iszunk egy forró teát és vissza kísérlek oda ahonnan jottél. – mondta majd megfogta a kezem és húzni kezdett.
Nem ellenkeztem már annyira gyenge voltam.

- Ki bántott meg ennyire? – kérdezte Nick, mire belekortyolt a teájába.
- A barátom…vagy is nem a barátom. De ne haragudj nem szeretnék errol beszélni,mert csak szomorú leszek tole. Inkább mesélj te. Hogy-hogy itt vagy? Az erdo kozepén…egyedul?
- Nem egyedul vagyok ha nem a szuleimmel,csak ok bementek a városba. Itt toltjuk ezt a hónapot. – mosolygott rám.
- Ez a hely olyan csodás és nyugott. – simitottam végig a kandalló feletti kis polcot.
- Az. – fogta meg a kezem és fordított maga felé. – Tudod, nagy tapló lehet az aki megbántott. És egyben nagyon mázlista,hogy ilyen gyonyoru barátnoje van…volt. – nézett mélyen a szemembe s kozben pedig elturte a hajam.
Kozeledett. Vészesen kozel voltunk egymáshoz. Szemét becsukta, kovettem példáját. Kínzo lassúsággal kozeledett.Mindkét keze arcomra csúszott.
- És még hogy nem vagyon olyan mint a tobbi. Te is ugyan olyan kurva vagy. – kiabált Justin majd becsapta maga után az ajtót.
- Justin…várj. – szaladtam utána.
- Hagyd. Nem veszed észre,hogy csak játszik veled? – kérdezte duhosen Nick.
- Nem érdekel. Én…én szeretem ot és csak ez számít. – mondtam majd kihúztam kezem az ovéi kozul és kirohantam.