Pain.

                          30.fejezet.
                            Reggel*
Reggel csókokkal ébresztettek. Rutinosan a Justin neveket kezdtem hajtogatni,de amikor kinyitottam a szemem nagyon nagy csalódás ért. Nick guggolt mellettem. Felsóhajtottam majd felultem az ágyon.
- Ne haragudj csak tudod… -kezdem bele de kezét ajkaimra nyomta.
- Ne mondj semmit. Megértem. – jott kozelebb majd megcsókolt,amit én undorral viszonoztam.
Nem tudom mire jó ez de muszáj valahogy vissza szereznem Justin-t. És ha ahhoz az kell,hogy Justin féltékeny legyen akkor megcsinálom. Szeretem ot és tudom,hogy a szíve mélyén fáj neki az,hogy mással lát,de nem tudom. Lehet,hogy rossz otlet. Nem tudnám elviselni,hogy ha itt hagyna. Nem bírnám nélkule. És az is rettenetesen fáj ha mással látom. Mindegy egyes másodpercben a szívem apró darabokra torik,hogy nem lehetek vele. De Nick-nek viszont igaza van abban,hogy ennek így semmi értelme. De nem érdekel. Szeretem ot, mindennél és mindenkinél jobban.
                           Justin szemszoge*

Elegem lett mindenbol. Úgy érzem nem érdemli meg a szeretetemet Sho. Már nem érdekel. Olyan szintem leszarom igazából,hogy mit csinál,hogy az valami hihetetlen,de még is vissza szoktam a drogra,mert úgy érzem azzal valahogy vissza szerzem. Max.megsajnál vagy valami és segíteni akar és akkor észre se veszi,de az enyém lesz újra.
Reggel a telefonom rezgésére ébredtem egy uzenetet kaptam az egyik haveromtól akitol a drogot szerzem. A megszokott helyen kellett vele találkoznom. Elmentem hisz azt hittem,hogy új anyagot hozott. Épp az erdo kozepén az egyik fánál támaszkodva szívtam a fuvescigimet, amikor egy hatalmas fájdalmat éreztem a fejemen,majd sotétséget észleltem.

- Kellj már. – pofozgatott egy mély és ismeros hangú valaki.
Szép lassan kinyitottam szemeimet. A fához voltam kotozve,pólóm levolt szaggatva rólam. A kotés helyén már rettenetesen fáj csupasz csuklóm.
- Engedj el te rohadék. – próbáltam kiszabadulni de a kotés erosebb volt, majd egy térdet észleltem a gyomromba.
- Hol a pénzem? – jott oda Brad.
- Milyen pénzed? – kérdeztem értetlenul,mire bólintott az egyik emberének aki ismét gyomron térdelt.
- A drogér a pénzem.
- Megfogom adni. Csak adj még egy napot. Rengeteg dolog tortént mostanába és elfelejtettem. – mondtam neki reménykedve hát ha elenged.
- Akkor most kapsz egy kis ajándékot amitol reméljuk a kozeljovoben nem fogod elfelejteni. – nevetett gonoszan majd elment,engem pedig ott hagyott a hatalmas méretu majmával.
- Bármennyit fizetek csak engedj el. – mondtam neki, mire csak elmosolyodott.
Két oldalról kaptam egy hatalmas oklost,amitol megmondom oszintén beszéldultem és még az orrom is vérezni kezdett,a szám pedig felszakadt.. Még kétszer a gyomromba térdelt. Elovett a zsebébol egy pengét és belevágott a kezembe,amitol én felszisszentem. A szájába lógó cigit pedig elnyomta rajta,amitol felordítottam.
Még egy kettot utott belém,majd mikor már látta,hogy az osszes erom elhagyott,elment.
Esteledni kezdett. Fáztam egy szál nadrágba és a sebek is fájtak.De talán az jobban,hogy hogy beszéltem Shoval.
 - Segítség. – ordítottam a világba de semmi.
Még egyszer- kétszer megpróbáltam, de felesleg. Még soha nem éreztem magam ilyen gyengének. Minden egyes porcikám remegett.
- Jane,Shophi. – suttogtam majd végleg elsotétedett minden.