Köszönet.

Sziasztok♥

Rossz hírrel jottunk. A blogba az utolsó részt raktuk fel
.1. De a jó hír az pedig nem más mint,hogy elkezdtunk egy újat,amin már megtalálható az elozetes video.:)
http://wayoflifebieber.blogspot.hu/

2. Nagyon nagyon nagyon szépen koszonjuk,hogy ilyen kedvesek voltatok hozzánk és hogy ennyi kedves szavakat kaptunk toletek. Imádunk titeket. Koszonjuk,hogy velunk voltatok és hogy olvastátok a blogot. Nagyon imádunk titeket.♥

Koszonjuk:      Sára&Klau.

I'm the girl who changed.

                                    35.fejezet.

                                   Shopia szemszoge*

-El se hiszem,hogy ezt nekem mondtad.

-Viccelsz?Sokkal többet érsz az összes kurvánál.És tudom,mi sose leszünk unalmasak.Nem tudom mért gondoltam azt.Te unalmas?

És megcsókolt.Sose voltam még ennyire boldog.

 -Azt akarom hogy ez sose múljon el.Ugye sose fog?-kérdeztem aggódva.

-Hé csajszi.Az egész élet előttünk van.Az egész világ a lábaink előtt hever.Nincs többé te és én csak mi.Okés? Ez olyan dolog ami öröké tart.

-Mikor engednek ki?

-Ne is idegesíts.Faszom kivan már ettől a szartól.Beszarok hogy külön szobába vagyok.Ha ma még itt kell aludnom esküszöm megőrülök.Aludj itt velem akkor talán kibírom.

 -Én ezen a kényelmetlen ágyon? Hülyéskedsz?-húztam kicsit az agyát.-Szökjünk meg.-súgtam olyan kéjesen a fülébe,hogy még magamat is megleptem.

Nagyon tetszett neki az ötlet.Mivel a kórterem a földszinten volt könnyen meg is tudtuk valósítani álmainkat.Felöltözött és elindultunk.Fogalmam se volt hogy hova visz de nem érdekelt mert már bízok benne.A szüleitől elhoztuk a motorját.Szerencsére nem vették észre.Rám adta a bukósisakot és felültem mögé.Még sose motoroztam.Kicsit féltem de ez olyan izgatott félelem volt.Imádom a veszélyt.De ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondja,hogy mögötte fogok ülni, halál szerelmesen és megyünk, azt se tudom merre tuti kiröhögöm.Úgy 40 perc motorozás után megérkeztünk.

-Csukd be a szemed!-mondta.

Levett a motorról és letett a földre.

-Ki nyithatod.

-Úristen ez gyönyörű.

 -Tudom.Mindig ide jöttem amikor elakartam menekülni valamitől.Itt megáll az idő.

-És most ugye nem tőlem akarsz megszabadulni?-kérdeztem viccesen.

-Nem! Azt mondtad a kórházba,hogy azt szeretnéd,hogy ez sose múljon el.Itt nemfog.

Justin egy nem is tudom hova vitt de gyönyörű volt.Az biztos hogy magasan voltunk mert rá láttunk egész Los Angelesre.

-Látod Shopi most tényleg az egész világ előttünk van.

Jus átölelt hátulról és úgy néztük végig a naplementét.

-Táncoljunk!

-Ne már utálok táncolni.-nyafogott Justin mint egy 5 éves kisfiú.

Beállítottam egy számot a telefonomon,és amilyen aranyosan csak tudtam ránéztem. Igen, nem tudott ellen állni.Ez mindig bejön.

 -Már az elején tudtam.

-Mit?-értetlenkedtem.

-Mikor a kanapén ültél mint új lány én pedig flegmán lekezeltelek.Az első nap mikor a suliba voltál.Tudtam,ha ezt csinálom belém esel.

 -Miből gondoltad?

- A jó lányok szeretika rossz fiúkat.

 -Én is tudtam már az elején.De én akkor amikor az erdőbe voltunk,és hozzád bújtam.

Mikor már teljesen besötétedett Justin elővett egy pokrócot és leterítette a földre.Lefeküdt és mutatta a kezével hogy bújjak oda hozzá.Egy felhő se volt az égen látni lehetett az összes csillagot.

-Imádom nézni őket olyan távoliak de mikor nézem olyan közelinek tűnnek.

 -Shopi egy hullócsillag.Kívánj!

Kívántam volna de abba a percbe nem tudtam mit.Minden tökéletes volt.Olyan mint amilyennek megálmodtam.Elég boldogság volt a tudat hogy ő az enyém és hogy én..én vagyok az a lány aki megváltoztatta

Decision.

                         34.fejezet.

Eljott a másnap reggel. Egész éjjel azon agyaltam,hogy kit válasszak. Shopit? Akivel mindig jól érzem magam.Aki mindig meg tud nevettetni. Aki olykor az oruletbe kerget,de jó odabújni hozzá és a fulébe súgni,hogy „Szeretlek”. Vagy a tobbi lányt?Akikkel jó az az egy éjszaka. Akikbol mindig más van. Sokat gondolkoztam aztán a végén dontésre jutottam.

Mikor reggel kinyitottam a szemem Ashlyvel találtam szembe magam. A kezemet szorította, olykor-olykor puszikat lehelt rá. Elgondolkodtam. Tényleg jó a dontésem? Rá néztem és tudtam. Rá mosolyogtam majd rogton megolelt.

-Neked nem suliba kéne lenni? – mosolyogtam rá.

- Nem bírtam nélkuled és aggódtam. – mondta mire szorosan megolelt amitol én felszisszentem. – Ne haragudj. Még fájnak a sebeid igaz? – kérdezte aggóva,majd végig puszilta az osszes sebem.

Eljott a 3 óra. Ashly elment én pedig vártam Shot. Nagyon izgultam,hogy mit fog szólni.

-Szia. Mi a.. -kezdte volna mondókáját de én ajkaira helyeztem kezemet.

- Figyelj. Hulye voltam. Nem vettem számításba azt,hogy ki mennyit tett eddig értem. Rengeteget gondolkoztam a választáson és rájottem,hogy ez az egész egy nagy baromság. Már ott elrontottam,hogy odáig jutattalak,hogy kiszabd a választást,hisz te szeretsz engem igazán.Aztán tovább gondoltam.Még is van valami. Valami amitol nem tudok megválni. Az az izgalom amit a tobbi ad,az a vágy,hogy nem tudom melyik milyen. Az új,az ismeretlen. Aztán ránéztem a telefonom háttérképére,megpillantottalak és ez az izgalom elszállt. Nem kell az új,nem kell az ismeretlen. Csak te kellesz és senki más. Éjjel majd megorultem a hiányodtól. Amit te adsz az leirhatatlan,senki nem tud olyat. Olyan jó lett volna ha reggel nem Ashly szorítására kelek ha nem a tiedre. Olyan jó lett volna ha utána te puszilgatod végig az sebeimet. De nem te voltál. Még soha nem szerettem ennyire valakit mint téged. Veled minden más. Veled minden jó. - mondtam majd mindvégig bámultam gyonyoru szép szemeibe.

Ram nézett és elmosolyodott. Akkor már tudtam,hogy újra az enyém. Boldog voltam és szívesebben ott helybe megkértem volna a kézét és csináltam volna magunknak egy csodálatos kislányt.

-Szeretlek te nyomi. - mosolygott majd megcsókolt és nyakamba fúrta arcát,majd olyan szorosan megolelt hogy az már fájt,de nem érdekelt. 

Válassz.

                        33.fejezet

-Remélem most komolyan is gondolod.-Pusziltam meg arcát.

 -Biztos lehetsz benne.-Mosolygott.

De most már nem azzal a rossz fiús mosolyával,inkább olyan őszintén, aki tényleg komolyan gondolja.

-Az orvos azt mondta nem csak a csontjaid repedtek meg és nem csak belső vérzés volt hanem túladagolás..-Néztem a földre szomorúan..-Mért csináltad?Boldog voltál Ashley-vel. vagy nem?

-Átlagos volt.Én kellettem neki és nem nekem ő.Ami persze kicsit jó de nem úgy mint veled.Olyanok voltunk együtt mint egy 50 éves házaspár.-Röhögött saját mondatán.

 -Mért velem milyen volt?

Kérdésemre csak sóhajtott egyet.Ami kicsit rosszul esett és úgy 2-3 perc múlva válaszolt.

-Veled..? veled minden olyan bonyolult volt.Olyan más.Szenvedélyes és kicsit elérhetetlen.Amire vágytam de nem kaptam meg, aztán később mikor már megkaptam csak úgy eldobtam magamtól mert mindig a könnyű préda kellett és nem akartam futni egy olyan után akit ha megkóstolok tudom után sose leszek éhes. Féltem hogy unalmas lenne.-Elröhögtem magam,és próbáltam nem azzal törődni hogy le unalmasazott . -Te most komolyan valami antilophoz akartad hasonlítani magadat meg egy oroszlánhoz?Kiméket meg valami más állathoz.?amit könnyebb megszerezni?

-Ez egy hasonlat volt, szerintem most az egyszer az életbe Mrs.Stevenson az irodalom tanár büszke lenne rám.-Röhögött már ő is.

Na erről beszéltem mindig megtud nevettetni.Hülyéskedtünk még egy kicsit aztán odafeküdtem mellé.Olyan jó újra érezni fejemet a mellkasán.Félmeztelen volt így alaposan megvizsgáltam gyógyulóban lévő sebeit.Fájt neki mert néha felszisszent egy kicsit.Jó volt csak úgy csendbe lélegezni nem csinálva semmit.

-Te már csináltad kórházba?-Nézett rám ravaszan.

-Te tiszta hülye vagy.Nem. Mért te igen?

-15 évesen.Eltörtem a kezem és meg kellett műteni.És hát az egyik nővérke nagyon gondoskodó volt és hát elég sexy. Elsőnek nem vettem komolyan.De utána elgondolkoztam és hát belőle mindent kinézek.

-Elmegyek a mosdóba.Mingyárt jövök.

Készültem visszafele amikor megint képes volt meglepnie.A kórterem ablakán láttam hogy Ashley van bent nála és fogja a kezét.Az első reakcióm az volt,hogy bemegyek és a hajánál fogva kicibálom de nem akartam balhét.És amúgy is mért csak Ashlyre haragszok Jusra mért nem?Hallgatózni kezdtem mert az ajtó résnyire nyitva volt.

-Justin annyira aggódtam és hiányoztál mi történt veled?Nagyon szeretlek.

Justin csak elmosolyodott amitől én is.Mert nem mondta azt, hogy én is szeretlek ami jólesett ,de a szívem mégis majd kiugrott a helyéről.Még mindig fogták egymás kezét.

-Mennem kell,holnap majd bejövök.

Láttam ahogy Ash az ajtó felé kezd indulni ezért gyorsan elbújtam a függöny mögé.Mikor kijött megcsókolta Justint...

-Miért nem szakítottál vele?Igen hallgatóztam mielőtt kérdeznéd.-Mondtam neki szomorúan de mégis mérgesen.

 -Ha hallgatóztál akkor biztos azt is hallottad hogy nem válaszoltam a szeretlekre.-mondta teljes nyugodtsággal.

Az ágya mellett álltam, és hülyének éreztem magam ő sose fog megváltozni..

-Hé..-húzott magához amivel behuppantam mellé az ágyba.Magához ölelt és a fülembe súgta.”Én téged szeretlek ezt te is tudod.”

Mindig tudja mivel vegyen le a lábamról.

-Aludjunk álmos vagyok.-mondta.

 -Inkább most a saját ágyamba aludnék.Anya lent vár.Majd holnap bejövök de csak akkor ha szakítottál Ash-el,ha nem engem nem látsz többet.Én vagy a többi lány…. válassz! Holnap 3-ig eldöntheted,és akkor suli után bejövök.- Felálltam mellőle.
Az egész kis mondandómat végig hallgatta közbe pedig a plafont bámúlta.Aztán elmentem.

                                  *Justin szemszög

Bevallom őszintén meglepett, hogy Sho döntés elé állított ,de tudtam eljön majd ez a pillanat…csak reménykedtem hogy mégse. Az én kis antilopom… nem ő inkább egy tigris vagy egy párduc.Most komolyan ezen gondolkozom? Ez nevetséges esküszöm kiröhögöm magam.Tényleg ennyire szeretem?..De,de holnap hogy fogok dönteni?Ha nem őt választom végleg elvesztem és azt nem élném túl.

I never thought.

                           32.fejezet.

-Nem,nem,nem. – rogytam a foldre mikozben az orvos kiviharzott a korterembol.
- Az nem lehet. Ha o megy akkor én is. – zokogtam a foldon Justin anyukájával egyutt. – A halálába én is belehalok. Nem halhat meg. Olyan fiatal. Nem. o a legjobb dolog ebbe az elcseszett világba. – mondtam még mindig zokogva.
Fél óra telt el mikor ki jott az orvos. Meg mondom oszintén nekem az 1 évnek tunt. Vele kell lennem,szuksége van rám.
- Doktor úr mondja azt,hogy él a fiam. – ment oda Katie. (Jus anyukája).

- Sajnálattal kozlom,hogy a fiúk 22:47-kor meghalt.-mondta Dr.Parker nehézkesen mire bennem minden ossze dolt.
Katie hirtelen osszeesett majd sokkos állapotba kerult.

- Nem.Nem.Nem.Justin még él. Mondja meg.Justin él én tudom. A szerelmem még él.Ebbe biztos vagyok. – zokogtam.
-Sajnálom de a barátja meghalt. – mondta csalódottan. –Részvétem. – Tette bal kezét vállamra,mire én elkezdtem rohanni de o a kezem után nyúlt.
- Ilyen állapotba hova megy? – kérdezte aggódva.
- Utána. – mondtam egyhangúan.

-De hogy megy maga utána. Hulye ne legyen. Már elnésézt,hogy ezt mondom. Figyeljen ha az konnyítene a lelkén bemehet hozzá elbúcsúzni. Még a mutobe van.
-Menjuk. – mondtam lehajtott fejjel.

Az odáig vezeto utat végig sírva tettem meg. De szerintem ez nem meglepo. Elvesztettem azt az embert akit mindenkinél jobban szeretek.

Az orvos beengedett és egyedul hagyott vele.

-Justin. – futottam oda és fekudtem mellkasára zokogva.-Nem teheted ezt veled hallod. Neked még élned kell,nem mehetsz el,nem hagyhatsz itt.Kérlek Justin kellj fel. Hallod. Justin. – osszeestem,a foldre rogytam és kezét szorítottam. – Justin kérlek. – zokogtam mire egy szorítást éreztem kezemen. – Justin. Hallasz? Doktor úr Justin még él. – kiabáltam ki mire berohant még 4 másik ápolónovel az oldalán.
- Ujra elindult a szíve. – jelentette ki az orvos és rogton vizsgálni kezdtek.

Kikuldtek,hogy várjam meg oket oda kint. Egy jó 10 perc után a legnagyobb orom ért. Justint tolták ki a hordágyon.

-Életem szerelme. –mentem oda és szorítottam meg kezét mire száját egy halványmosoly hagyta el.

Betolták a korterembe és behívták szuleit.Jó egy óra múlva végre teljesen magához tért. Persze meggyotort volt és fáradt,de az hogy él az a legnagyobb orom.

-    -  Nem szeretném ha még egyszer így ránk ilyesztenél.- olelte meg Katie Justin-t mosolyogva.

-   -   Hát azt én se szeretném. – mosolyogtam majd megpusziltam kezét.

-      Anya. Menjetek nyugodtan.Sho itt marad velem. – nyogte ki Jus a szavakat mire én egy aprót bólintottam.

Agyon puszilták Justin és elmentek.

-    -  Ugye tudod,hogy rettenetesen megijesztettél. Már utánad akartam menni. – oleltem meg persze csak óvatosan ne hogy fájjon neki.

-     - Szeretlek. Rá jottem,hogy csak egyszer élunk. Ígérem megjavulok. Mindent rendbe hozok. Még stréberbe is átmegyek ha kell. Hózentrógert húzok. – nevett mire én csak megforgattam szemeim és gyengéden megcsókoltam.

Fatal love.

                       31.fejezet.

Épp Nickhez tartottunk amikor olyan dolog történt amit sohase gondoltam volna.Megnevettetett.Ez a bunkó,drogos kis senki mosolyt csalt az arcomra a tegnapi után.Fogalmam sincs,hogy hogyan.Mondjuk az túlzás,hogy olyan igazán jó ízűen röhögtem.Egy tízes skálán úgy hatos volt ami nálam elég jó.Persze Justinnak sikerült a 11-es is...És tessék már megint rá gondolok.Elterelő hadművelet.
-Nick!Akarj.Bánts.Érezni akarlak.Érezni hogy élek.
(ezt azért mondtam neki mert Jus pont ezt váltotta ki belőlem). Rám nézett ,megcsókolt és az ölébe kapott.Aztán sietősen a ház felé vettük az irányt.
 -Úristen..úristen.-Kiabáltam és kiugrottam Nick öléből.
-Justin…Justin.-Sírni kezdtem.-Nyisd ki a szemed légyszíves.Hívd már a mentőket te barom.-förmedtem rá Nickre.
Justin egy fához volt kötözve.Eszméletlenül ült ott.Kiszabadítottam,és a földre fektettem.Leültem mellé és a fejét a combomra helyeztem.Vérző sebeit kezdtem el simogatni.Könnyeim csak úgy záporoztak.Pár perc múlva vakító fényre és zajra lettünk figyelmesek.
-Na végre. -felpattantam a földről ,de még is vigyázva be ne verje a fejét.
Mintha én se lettem volna magamnál mert utána már csak annyira emlékszem hogy Nick kérdezi elmegyek-e a mentősökkel vagy folytatjuk az utunkat hozzájuk.
-Te most viccelsz?Egyértelmű hogy Justinnal megyek, szüksége van rám.Ja és köztünk mindennek vége, inkább legyek egyedül mint veled.-És azzal beszálltam a mentőautóba.
Az állapota rosszabbá vállt.Lélegeztetni kellett.Zsebéhez nyúltam szerencsére ott volt a telefonja.Betört a képernyője de most nem igazán érdekelt.Kikerestem az "Anya" nevet és felhívtam.
-Haló Shopia vagyok gyertek a kórházba.-Hangom zavaros volt,de szerintem értette mert csak azt hallottam hogy,William(Justin apukája) öltözz és kinyomta.
Beértünk a kórházba.A mentősök betolták a hordágyat és sietve a folyosón ezt kiabálta az egyik mentős
-Hol van Dr.Parker?Szükségünk van rá.Egy 17 éves fíúról van szó nagyon súlyos az állapota.Lehet hogy elveszítjük.
Mikor ezt meghallottam összeestem.Minden elsötétült az utolsó dolog amire emlékeztem az az hogy a nővérek sietve odajöttek és befektettek egy szobába.Az első pedig az hogy Justin szülei beszélnek hozzám.
-Shopia kelj fel erősnek kell lenned, szüksége van rád Justinnak.Nem… nem veszíthetem el mindkét gyerekemet.-Sírni kezdett.Kinyitottam a szemem.
 -Igazatok van sajnálom de nem bírtam idegekkel.-Felültem az ágyon.
Kopogtak az ajtón és Dr.Parker volt az.A szívem olyan gyorsan és hevesen dobogott mint még azelőtt soha.Az a pár pillanat több órának tűnt.
-Nos nézzék a fiúknak nagyon súlyos az állapota.Bordatörés, megrepedt a csigolyája, belsővérzés és túladagolás.De úgy néz ki sikerült stabillá tenni az állapotát.-Megkönnyebbültem.
De ez nem tartott sokáig.Feldúltan viharzott be egy nővér a kortermembe.
-Dr.Parker.Dr.Parker.Kérem jöjjön leállt a szíve.

Pain.

                          30.fejezet.
                            Reggel*
Reggel csókokkal ébresztettek. Rutinosan a Justin neveket kezdtem hajtogatni,de amikor kinyitottam a szemem nagyon nagy csalódás ért. Nick guggolt mellettem. Felsóhajtottam majd felultem az ágyon.
- Ne haragudj csak tudod… -kezdem bele de kezét ajkaimra nyomta.
- Ne mondj semmit. Megértem. – jott kozelebb majd megcsókolt,amit én undorral viszonoztam.
Nem tudom mire jó ez de muszáj valahogy vissza szereznem Justin-t. És ha ahhoz az kell,hogy Justin féltékeny legyen akkor megcsinálom. Szeretem ot és tudom,hogy a szíve mélyén fáj neki az,hogy mással lát,de nem tudom. Lehet,hogy rossz otlet. Nem tudnám elviselni,hogy ha itt hagyna. Nem bírnám nélkule. És az is rettenetesen fáj ha mással látom. Mindegy egyes másodpercben a szívem apró darabokra torik,hogy nem lehetek vele. De Nick-nek viszont igaza van abban,hogy ennek így semmi értelme. De nem érdekel. Szeretem ot, mindennél és mindenkinél jobban.
                           Justin szemszoge*

Elegem lett mindenbol. Úgy érzem nem érdemli meg a szeretetemet Sho. Már nem érdekel. Olyan szintem leszarom igazából,hogy mit csinál,hogy az valami hihetetlen,de még is vissza szoktam a drogra,mert úgy érzem azzal valahogy vissza szerzem. Max.megsajnál vagy valami és segíteni akar és akkor észre se veszi,de az enyém lesz újra.
Reggel a telefonom rezgésére ébredtem egy uzenetet kaptam az egyik haveromtól akitol a drogot szerzem. A megszokott helyen kellett vele találkoznom. Elmentem hisz azt hittem,hogy új anyagot hozott. Épp az erdo kozepén az egyik fánál támaszkodva szívtam a fuvescigimet, amikor egy hatalmas fájdalmat éreztem a fejemen,majd sotétséget észleltem.

- Kellj már. – pofozgatott egy mély és ismeros hangú valaki.
Szép lassan kinyitottam szemeimet. A fához voltam kotozve,pólóm levolt szaggatva rólam. A kotés helyén már rettenetesen fáj csupasz csuklóm.
- Engedj el te rohadék. – próbáltam kiszabadulni de a kotés erosebb volt, majd egy térdet észleltem a gyomromba.
- Hol a pénzem? – jott oda Brad.
- Milyen pénzed? – kérdeztem értetlenul,mire bólintott az egyik emberének aki ismét gyomron térdelt.
- A drogér a pénzem.
- Megfogom adni. Csak adj még egy napot. Rengeteg dolog tortént mostanába és elfelejtettem. – mondtam neki reménykedve hát ha elenged.
- Akkor most kapsz egy kis ajándékot amitol reméljuk a kozeljovoben nem fogod elfelejteni. – nevetett gonoszan majd elment,engem pedig ott hagyott a hatalmas méretu majmával.
- Bármennyit fizetek csak engedj el. – mondtam neki, mire csak elmosolyodott.
Két oldalról kaptam egy hatalmas oklost,amitol megmondom oszintén beszéldultem és még az orrom is vérezni kezdett,a szám pedig felszakadt.. Még kétszer a gyomromba térdelt. Elovett a zsebébol egy pengét és belevágott a kezembe,amitol én felszisszentem. A szájába lógó cigit pedig elnyomta rajta,amitol felordítottam.
Még egy kettot utott belém,majd mikor már látta,hogy az osszes erom elhagyott,elment.
Esteledni kezdett. Fáztam egy szál nadrágba és a sebek is fájtak.De talán az jobban,hogy hogy beszéltem Shoval.
 - Segítség. – ordítottam a világba de semmi.
Még egyszer- kétszer megpróbáltam, de felesleg. Még soha nem éreztem magam ilyen gyengének. Minden egyes porcikám remegett.
- Jane,Shophi. – suttogtam majd végleg elsotétedett minden. 

Játék.

                        29.fejezet.

-1:hála az égnek, hogy nem terhes de ez már úgyse változtat semmin.2:ha te meg tőle veszed a drogot nem vagy különb nála.3:köszönöm hogy nem hagytad hogy megerőszakoljanak.- Mondtam Jusnak.
 -Na és mi van azzal hogy én "Justint szeretem"?- Kérdezte gúnyosan és láttam rajta hogy élvezi a helyzetet.
 -Azt csak...hagyjuk.
Nem volt kedvem tovább beszélni erről a témáról ezért gyorsan átmentem a "régi" szobámba Carlyhoz.
-Csajszi,olyan jó látni. Rengeteg mindent kell mondanom.
-Nekem is.-oleltem meg.
Vagy 2 óra dumálás után benyögte, hogy hát ő izé átköltözik Danhez és Kimel leszek egy szobába.Szerintem nem kell mondanom, majd meg ölt az ideg, de hát ő a legjobb barátnőm az egyetlen akire most számíthatok.Legyen boldog,azokat az éjszakákat meg csak kibírom valahogy.
-Dan holnap lesz 18 éves és meglepi bulit rendezek neki és hát jó lenne ha segítenél. Már Jusal megbeszéltem és akkor ti díszítenétek 3-an én pedig elviszem valahova addig.
 -Hát nagyon jó lesz mondhatom..De érted bármit-mosolyogtam Carlyra.
-Imádlak.
 -Én is.Jóéjt.!
Van egy olyan érzésem sok energiát kell gyűjtenem a holnapi n
aphoz.

                              Másnap reggel*

Elmentem reggelizni utána pedig gondoltam kicsit izgibbé teszem majd a "Díszítsük fel az egész kibaszott nagy iskolát" programunkat.

-Nick.Nagyon sajnálom a tegnapit-.Megpusziltam arcát.

-Én is.-És azzal meg csókolt.
-Nem lenne kedved feldíszíteni a sulit?vagyis segíteni benne.-néztem rá boci szemekkel.
-Hányra mennyek?
 -Hát tulajdonképpen mehetünk azonnal.
 A suliba érve Jus meg Kim már türelmetlenül várt a kanapén minket.Látszólag most köztük se valami jó a kapcsolat úgy látszik Jus kivan mert hát hoztam Nicket.Kim..Kim pedig hát ránézek és az arcán csak annyit látok."Basszus nem sikerült a fogjuk meg Justint a babával"Egyszerűen szánalmasak.
 -Jol van már elég az önsajnálatból díszítsünk.
És azzal a kezükbe nyomtam a dobozokat és mikor Jus pont rám nézett hát azért is megcsókoltam Nicket.Egyébként kicsit se jön be a gyerek.DE nem is a házasság a tervem vele.Pár óra múlva elmentünk Kimel készülődni.Egész normális csaj.A kedvenc vagyis hát a Justin szerint legszexybb ruhámat vettem fel.Kihoztuk magunkból a maximumot és lementünk a buliba.Mikor megérkeztek, Dan nagyon boldog volt legalább miatta megérte.mindenki ott volt a suliból.Sose buliztam még ilyen jót de valami hiányzott.. Justin.Nem kellett sok megérkezett egy lánnyal egy meseszép lánnyal Ashley-vel.kézen fogva.Nem érdekel.Nem érdekel mondogattam magamnak.És egy idő után el is hittem.
                                 *Justin szemszög.
 -Ó baszd ki de gyönyörű.Annyira szeretem.Mondjuk Ash se rossz.Sőt egész jó.Ha ő így játszik én is sajnálom hogy nem láttam az arcát mikor megérkeztünk ,de nembaj még nincs vége az estének.
Odamentem és bemutattam neki a suli új diákját.
-Sho ő itt Ashley ide fog járni.Beköltözik hozzám mert ő a barátnőm.
-Szia, Sophia ,de mindenki Shonak hív mosolyogtam rá a "megfoglak ölni" mosolyommal.
-Kicsim elmegyek inni hozzak valamit?-Kérdezte Jus Ashleytől kedvesen.
Ez most komoly? pár órája ismeri és már ilyen kedves vele.Tudom hogy csak engem akar idegesíteni de akkor is érdekel.Nicket leráztam azzal hogy megyek aludni ezért hazament.Én pedig vissza a buliba.Akarom őt akarom Justint.Eljátszottam a részeget és valahogy Justin közelébe férkőztem.Kértem tőle hogy kísérjen el a szobámba amit persze egyből megcsinált.Mire felértünk az emeletre és beléptünk a szobába nekiestem.Visszacsókol és láttam alig tud uralkodni magán.Levettem a ruhámat.Elindultam felé de csak röhögött.
-Ekkora ribancot még nem láttam.Egész nap féltékennyé próbálsz tenni a kamu drogos pasiddal vagy nem pasiddal, utána a buliba is csak nekem táncolsz eljátszod a részeget és letámadsz.Vicc, nevetséges vagy.Kurva.Én most lemegyek és bulizok tovább a barátnőmmel.Csók.
Nem hiszem el, nem hiszem el hogy ezt én csináltam.Szánalmas vagyok.Én őt szeretem.
Nem baj holnap folytatom vele a játékot és majd meglátjuk ki nevet a végén.

You'll ruin you.

                       28.fejezet.
- Justin.. állj már meg. – kiabálltam utána.
- Minek? Hogy a szemembe hazudj és azt mondd,hogy nem tortént semmi? – kiabált.
- Nem én nem…
- Leszarom érted? Nem érdekelnek a hulye hazugságaid. Akkora egy nyomorék voltam,hogy ossze álltam veled. Ha lehetne vissza porgetném az idot és inkább elsétálnék melletted. Te is ugyan olyan ribanc vagy mint a tobbi. Neked is csak azért voltam jó,hogy elmondhasd,hogy velem vagy.
A fájdalmam elszállt és haraggá létesult.
- Igen? Akkor remélem most már tudod milyen ha megcsalnak. – vágtam a képébe és vissza fordultam.
- Menj aztán dugasd meg magad vele. Ehhez úgy is értesz. – kiabállta utánam ami rettentoen rosszul esett. Erot merítettem majd vissza kiabáltam.
- Igazad van. Ez jó otlet. O biztos jobb nálad,elvégre ki nem? – vágtam vissza amit rogton megbántam, hisz mindenki tudja,hogy nála nincs jobb.
Vissza mentem Nickhez,hát ha meg tud vigasztalni.

- Figyelj. Ne foglalkozz vele. Hulye szegény.Nem érdemel meg téged. Mutasd meg neki,hogy te jobbat érdemelsz és,hogy boldog vagy nélkule is. – simított hátamra Nick.
- De én nélkule nem bírom. Nélkule egy senki vagyok,mintha nem élne a másik felem.
- De annak mi értelmes van,hogy tonkre tesz?
- Nem tudom. – mondtam halkan majd a nadrágomon lévo kis rojtokkal kezdtem játszani s kozben pedig potyogtak a konnyeim.
Nick észre vette. Felemelte a fejem,majd mélyen a szemembe nézett.
- Te jobbat érdemelsz. – suttogta majd hirtelen megcsókolt.
Ledontott az ágyra majd nyakamnak esett. Kozben pedig csak úgy záporoztak szemeimbol a konnyek.
- Nick..ne. – mondtam majd próbáltam lelokni magamról. – Nick… nem hallod hagyj. Én Justin szeretem. – orítottam el magam,majd pont abba a pillanatba jott be Jus.
Letépte rólam Nick-et majd a falhoz nyomta. Mélyen a szemébe nézett,majd rám és bele térdelt a gyomrába. Ossze rogyott majd arcon rúgta.
Megfogta a kezem és kiráncigált a házból. Végig húzott az erdon majd be a suli szobájáig. Alig tudtam tartani a tempót.
Mikor beértunk elengedett. Arca duhos volt. Kozeledett felém. Komolyan mondom,ott abban a pillanatban féltem tole,hiába tudtam,hogy soha nem bántana.Megállt elottem és mélyen a szemembe nézett. Nem csak duhot ha nem fájdalmat is véltem felfedezni benne.
- 1. Ribanc vagy. 2 Kim nem terhes. 3. Remélem tudod,hogy akivel majd nem lefekudtél..tudod az a gyerek… Nick. Szóval tole szerzem a drogot. És remélem most elégedett vagy magaddal. 

Nick..

                       27.fejezet.
                       2 hét múlva

Ebben a 2 hétben Justin egyszer nem keresett. Fájt. Azt gondoltam majd minden szép lesz, egyutt toltjuk a Karácsonyt, erre ismét megcsal. Nem tudom meddig fogom ezt bírni. Folyton Justin járt a fejembe, egyszeruen nem tudtam kikapcsolódni. Még az álmaimba is bent járkált.
- Ossze pakoltál mindent? – kérdezte anya kicsit szomorúan.
- Nem akarok vissza menni. – oleltem meg szorosan.
- Minden rendben lesz. – mondta a drága anyai biztató mosolyával.
- Szeretlek. – oleltem meg ismét.
- Én is kicsim. – viszonozta majd kisétáltam a taxihoz.
Beultem és elindultam az iskola felé.  Oda érve Justin szobája felé vettem az irányt mert ott volt majd nem minden cuccom.
Benyitottam. Kim Justin ágyán ult keresztbe tett lábakkal. Justin mellette. Neki volt támaszkodva a falnak és úgy nyomkodta a telefonját.
Nem koszontem. Oda sétáltam az éjjeli szekrényhez és kipakoltam az osszes cuccomat. Éreztem Kim és Justin tekintetét rajtam, ami nagyon idegesítettt.
Belegyomoszoltem a tárgyakat a borondbe és kimentem.
- Sho. Ez most mit akar jelenteni?Pedig lett volna egy jó hírem. – fogta meg Justin a kezem.
- Azt,hogy a szunet folytatódik…orokre. – hunytam le szemeimet majd azzal kuszkodtem,hogy ne hogy elejtsek egy konnycseppet.
- Mi van? De miért? Mit tettem? – lepodott meg Jus.
- 1. A gyerek nem nohet fel apa nélkul. 2. Megint megcsaltál. Pont Karácsonykor érted? – tort fel belolem a sírás.
-De Kim nem.. –kezdte de nem hagytam,hogy befejezze.
 – Karácsonykor. A szeretet unnepén. Haza vittelek,hogy ne toltsd egyedul erre te a saját otthonom utcáján megcsalsz. – mondtam zokogva majd kirohantam.
A borondjeimet ott hagytam és csak futottam a nagy világba. Alig láttam valamit a konnyeimtol. Be futottam az erdobe. Ott elestem és a foldre rogytam. Nagyon fáztam. Már nem bírtam felkelni,annyira szomorú és duhos voltam.
- Miért csinálja ezt velem? – orditottam a nagyvilágba zokogva.
- Hé. Jól vagy? – fogta meg a vállam valaki.
- Te ki vagy?. – fordultam meg ijedtembe és hátrább léptem.
- Szia. Nick vagyok. Ne haragudj ha rád ijesztettem. Nem akartam. – mondta mosolygósan.
Nagyon aranyos volt és be kell vallani nagyon helyes is.
- Semmi baj. Én Shopia vagyok. – nyújtottam a kezem,mire o megpuszilta azt.
- Gyere. Itt a kozelbe a nyaralónk. Iszunk egy forró teát és vissza kísérlek oda ahonnan jottél. – mondta majd megfogta a kezem és húzni kezdett.
Nem ellenkeztem már annyira gyenge voltam.

- Ki bántott meg ennyire? – kérdezte Nick, mire belekortyolt a teájába.
- A barátom…vagy is nem a barátom. De ne haragudj nem szeretnék errol beszélni,mert csak szomorú leszek tole. Inkább mesélj te. Hogy-hogy itt vagy? Az erdo kozepén…egyedul?
- Nem egyedul vagyok ha nem a szuleimmel,csak ok bementek a városba. Itt toltjuk ezt a hónapot. – mosolygott rám.
- Ez a hely olyan csodás és nyugott. – simitottam végig a kandalló feletti kis polcot.
- Az. – fogta meg a kezem és fordított maga felé. – Tudod, nagy tapló lehet az aki megbántott. És egyben nagyon mázlista,hogy ilyen gyonyoru barátnoje van…volt. – nézett mélyen a szemembe s kozben pedig elturte a hajam.
Kozeledett. Vészesen kozel voltunk egymáshoz. Szemét becsukta, kovettem példáját. Kínzo lassúsággal kozeledett.Mindkét keze arcomra csúszott.
- És még hogy nem vagyon olyan mint a tobbi. Te is ugyan olyan kurva vagy. – kiabált Justin majd becsapta maga után az ajtót.
- Justin…várj. – szaladtam utána.
- Hagyd. Nem veszed észre,hogy csak játszik veled? – kérdezte duhosen Nick.
- Nem érdekel. Én…én szeretem ot és csak ez számít. – mondtam majd kihúztam kezem az ovéi kozul és kirohantam.

+ Szereplők.

SziasztokJ♥ Az új rész még ma fent lesz úgy hogy figyeljétek. De most nem ez a fontos. Mivel a blogban új szereplők vannak ezért úgy gondoltuk,hogy ezeket az új emberkéket megmutatjuk nektek.:)

Kim. 18 éves. Szeret pasizni és más pasiját elvenni. Vele csalja meg Justin Sho-t.

Nick. 17 éves. Justin jó barátja. Tole szerzi az anyagot...Az erdoben találkozik Sho-val. Segít neki. Nick-nek csak arra kell ezért megpróbálja kihasználni.

Ashley. 17 éves. A bentlakásos suliba jár. Egy kis naiv lány aki bedol Justin-nak.

Jónak indult Karácsony.

                    26.fejezet.

A taxiba már 5 perc után csalódnom kellett,mivel Justint Kim hívta hogy töltsék együtt a karácsonyt,mire Justin azt felelte hogy holnap hívja...Végül is nem kellett volna megsajnálnom.Gondolhattam volna hogy úgy se töltené egyedül..De mivel nem akartam balhét befogtam és próbáltam nem sírni.
 -Megérkeztünkk!! -kiáltottam boldogan és anya nyakába ugrottam. -Ő itt egy barátom, csak barátom Justin.-Hangsúlyoztam ki a csak szót.
De belül nem igazán így éreztem. Az üdvözlés után bementünk és körbevezettem Justint.
 -Most meg mi a bajod?-kérdeztem tőle értetlenül.
-Semmi .-vágta oda flegmán.
 -Én lehetnék az egyetlen aki haragudhatna a másikra.-vágtam vissza érzéketlenül,és otthagytam a szobába.

                               *1 órával később
 Furcsálltam hogy Justin nem ment el és még mindig ott van a szobámba,ézért inkább megnéztem.Elaludt.Istenem de aranyos.. nem is gondolná az ember milyen dolgokat csinál.Mivel már későre járt elmentem lezuhanyozni és bebújtam mellé az ágyba.Nem bírtam ki. Gyengéden megcsókoltam és reménykedtem hogy nem kell fel rá,utána átfordultam az ágy másik oldalára,ami az ablakra nézett.á házunk előtt van egy lámpa ami egy kicsit bevilágította a szobámat.Óriási pelyhekbe hullott a hó.Elmosolyodtam. Hirtelen elfogott az a karácsonyi érzés mint kiskoromban.Végre már fehér karácsonyunk lesz.Felálltam és kipattantam az ágyból,és csak úgy bámultam ki az ablakon.Két kézre lettem figyelmes a derekamon.
-Szóval csak barátok.Elvégre egy barát megcsókolja a barátját ha az alszik.-Gúnyolódott.
-Szemét vagy.-Megfordultam és visszabújtam az ágyba. -Jó éjt.-Mondtam neki határozottan.

Reggel a mézeskalács illatára ébredtem és, hogy apa már próbálja a karácsonyfát beletenni a talpába ,hogy megálljon a nappaliba.Jus még békésen aludt.Lementem anyához.
-Boldog karácsonyt.-puszit nyomtam az arcára.-Olyan jó itthon lenni.
-Na és kicsim mi van azzal a fiúval?-kérdezte kíváncsiskodóan.-Nekem elmondhatod.
-Semmi.. vagyis még én se tudom.-Szomorúan de rámosolyogtam anyára.
-Majd ha megértem él mondom.
Elővettem a dobozokat amibe a karácsonyfa díszek vannak.De mielőtt elkezdtem volna feldíszíteni a fát felmentem az emeletre felkelteni Justint hogy segítsen.

Ez volt életem legjobb fa feldíszítése.Még ha el is törtünk párat.Utána segítettem főzni anyának estére.Justin meg apával beszélgetett.

                                       *Este.
-Nagyon finom volt a vacsora köszönöm.-Mondta Justin anyának.
-Ajándékbontás!-kiabáltam tökre bezsongva mint egy 5 éves.
De Jus hirtelen bevágta
-Na most megyek majd jövök.-És elköszönt a szüleimtől.
Mikor ezt kimondta hatalmas mosoly volt a száján és közbe a telefonját nézte.Tuti egy csaj..Közbevágtam volna de addigra már ki is ment az ajtón.Elsőnek csak álltam és bámultam a bejárati ajtó előtt.Teljesen lesokkolt pedig olyan jó volt ez a nap.Aztán észbe kaptam, felhúztam a csizmámat és magamra kaptam a kabátot, anyájéknak nem is szólva kirohantam az ajtón egyenesen a sétáló utcára hátha ott van...Igen ott volt Kimel ,csókolóztak abban a percben teljesen összetört a szívem.Alig tudtam törölgetni könnyeimet.Haza mentem felrohantam a szobámba és úgy ahogy voltam elaludtam.                                            *Másnap reggel

Justin nem volt az ágyba.Aggódtam egy kicsit de az aggódásnál nagyobb volt a fájdalom.Megnéztem a telefonom és egy sms várt.
„Szállodába aludtam, kb. 10-re ott vagyok”
 Ami elsőnek eszembe jutott ha idáig nem is volt Kim terhes most már biztos hogy az. Ahogy Justin is írta 10 óra fele megjött.
-Hívtam taxit.nemsokára itt van pakolj megyünk vissza a suliba.-mosolygott mintha minden rendbe lenne.
-Jus én nem megyek vissza.-mondtam neki határozottan.
 -Mi van ?-Kérdezte de nem válaszoltam.
 -Én vagy Kim?-most o nem válaszolt.
 -Megjött a taxi.-Mondta Justin célozva arra, hogy ő megy.

Elköszönt anyáéktól és megköszönte ,hogy itt lehetett.Kimentem hozzá az utcára.Bőröndjét betette a kocsiba,aztán felém sétált.
-Még meggondolhatod magad.-De csak ráztam a fejem és próbáltam visszatartani a sírást.
Államat megragadta és megcsókolt.
-Hiányozni fogs Sho. De ha neked így jó nekem is.
Beült a taxiba és elment.Semmilyen döntés nem fájt még ennyire.De hogy jól vagy rosszul döntöttem e még én se tudom.Hiába utálom Kimet szerencsétlen baba nem érdemli meg hogy apa nélkül nőjön fel.

I will not let being alone spend Christmas.

                          25.fejezet.

- Mi van? – loktem el elolem Justin-t és Kimre szegeztem tekintetem.
- Fogd már be kurva. Hazudsz. – kiabált a háttérbol Justin.
- Tényleg hazudok? Itt a teszt. – nyomta kezembe amin 2 piros csík díszelgett.
- Te nyomorék. – ordibáltam és elkezdtem Kim felé menni de Justin hátulról elkapott így lehetetlen volt.
- Az az egy szerencséd,hogy terhes vagy. – kiabáltam. – Te meg hagyjál. – tortem ki Justin szorításábol és átrohantam a másik szobába.
Hogy lehetek én is ennyire hulye? Egyszeruen lehetetlen,hogy az Justin gyereke lenne. Nem. Teljesen osszetortem lelkileg amióta vele vagyok és ezt már nekem nem megy. Lenyugtattam magam és átmentem Justinhoz.
- Beszélnunk kell. – csuktam be magam után az ajtót.
- Figyelj. Ezt nem tudom,hogy… - kezdte el mondókáját,de én megállítottam.
- Most én. Ez a kapcsolat nem mukodik. Nekem ebbol elegem van. – sutottem le szemem és felé fordultam.
- Ne kérlek. Ne szakíts velem. Én.. én nem bírom nélkuled. Már csak miattad érdemes élnem. Kérlek. Szukségem van rád.
- Befejezhetem? – kérdeztem, mire egy aprót bólintott. – Úgy is kezdodik a téli szunet holnaptól. Szuneteltessunk erre a pár hétre. Fel kell frissulnom. Ossze kell szednem magam lelkileg. – mondtam, mire Justin szomorúan belegyezett.

Másnap már kora reggel indultam haza. Alig vártam,hogy hazaérjek. Aztán a taxiba eszembe jutott,hogy megígértem Jus-nak,hogy velem johet Karácsonykor. Elkeseredtem és sírni kezdtem. Annyira sajnáltam mint még soha. Karácsonykor mindenkinek a családjával kéne lennie. A Szent este pedig tabu. Akkor mindenki boldog. Justin pedig egyedul fog ulni a szobába. Max. a nyomorék drogos nigger barátaival lesz ami szintén nem jó.
- Kérem. Forduljunk vissza. – szóltam elore a sofornek.
- De holgyem… - kezdte.
- Nem érdekel. Kérem, menjunk vissza. – rágtam szavanként a szájába.
- Miért fontos ez ennyire? –kérdezoskodott mire én ideges lettem.
- Mi koze van hozzá? – háborodtam fel. – Óh sajnálom. – sutottem le szemeimet. – Csak tudja a barátommal osszevesztunk és nincs jó kapcsolatban a szuleivel és nem szeretném ha egyedul toltené a Karácsonyt. – meséltem mire elmosolyodott és rogton vett egy nagy kanyar és vissza vitt.
- Boldog Karácsonyt Holgyem. A párjának meg bocsásson meg. Elvégre holnap Szent este. – mosolygott.
- Magának is és hát majd meglátjuk. – viszonoztam,majd oda adtam a pénzt. – Várjon.Tudna várni pár percet? – kérdeztem reménykedve.
- Persze holgyem. – mosolygott.
- Koszonom. Mindjár jovok vagy jovunk. – mosolyogtam a taxisra.
Berohantam az épuletbe és Justin szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam majd halkan benyitottam. Justin az ágya szélén ult, arcát betemette kezeivel. Leultem mellé és rá simitottam combjára.
- Justin. Nem hagyom,hogy ezt a csodás unnepet egyedul toltsd. Haza jossz velem.Probálom most az egyszer elnézni a hulyeségedet,de csak erre a pár napra.  – mosolyogtam rá mire hirtelen felkapta fejét.
- Tényleg? – mosolygott mint a tejbetok.
- Na annyira ne orulj. Mihelyst vége a Karácsonynak a szunetelésunk elkezdodik. – szegeztem le a „szabályokat”.

Mikor már azt hittük, minden rendben.

                        24.fejezet.

A reptérről egyből a suliba mentünk.Olyan boldog vagyok mint még soha.Remélem Jus is ezt érzi..
-Tudod nagyon megijesztettél mikor azt hittem elveszítelek. – mondtam karjai kozt pihenve.
 -Tudom.És hidd el nekem is nagyon fájt...De béby most már itt vagyok.
 Mivel mindenki az órán ült már feleslegesnek találtuk, hogy bemenjünk a tanításra.Ilyenkor jó, hogy Justin apjáé a suli.Úgy döntöttünk elsőnek Justin ágyát vesszük célba.Már jó ideje nem voltam ott.Sőt Justinnal se nagyon beszéltem mert nem járt be az órákra...Lehuppantam az ágyra. Egyből belefúrtam az orromat a párnájába,feltúrtam a takarót és csodák csodájára egy tanga volt ott ami nem az enyém..Nem is értem mért hittem azt hogy megváltozik.Mikor kijött a fürdőből egyből levágta a szitut és magyarázkodni kezdett.Nem igazán érdekelt.Ismerem már..Rosszul esett de ezért nem akarom elveszíteni.Fel álltam az ágyról és Justin felé indultam.Levettem pólóját és sajátomat.Kezemet végighúztam kidolgozott felsőtestén.
 -Akarlak.-suttogtam fülébe..azzal rám mosolygott.
Felkapott az ölébe és neki nyomott a falnak.Vadul lesmárolt.Aztán az ágyra tett.Akkor már gyengéd volt.Meztelen mellkasunk egymáshoz simult.Csak úgy égette a bőröm.Nyakamat apró csókokkal kényeztette.Sose volt még ilyen jó vele.Úgy másfél órával később elmentünk lezuhanyozni.Felöltöztünk.És kimentünk sétálni.Nagyon hideg volt.Utálom a telet.Elkezdett esni a hó.*Ne már begöndörödik a hajam..*
 -Úristen!havazik.-Justin nagyon boldog volt.-Imádom a havat. Janel mindig építettem hóembert-.Hangja elcsuklott.
Tudtam akkor jobb ha nem mondok semmit csak megölelem.
-Még a Karácsonyt is csak miatta szerettem. Olyankor mikor bontotta ki az ajándékait én is mosolyogtam. Amúgy rühellem a karácsonyt.Mindig ott van az egész pereputty nekem meg meg kell játszanom magam hogy ne hozzak szégyent az apámra.Szerintem haza se megyek ha már nincs Jane.
-Haza jössz velem.-mosolyogtam rá.
Megcsókolt.Remélem ez azt jelenti hogy igen.Óriási pelyhekbe hullott a hó.És igen Justin is csak férfiből van.Elkezdett dobálni.Aztán megfürdetett a jéghideg hóba.Mindenem elázott.De ő is kapott azért takarosan.Mikor már teljesen átfagytunk gyorsan visszamentünk a suliba.Engedtünk egy forró kád vizet és beleültünk.
 -Bárcsak ez sose múlna el.-Néztem mélyen a szemébe.
 -Nem fog.-simította meg arcom.
Megvártuk még kihűl a víz.Aztán kiszálltunk a kádból.Egy száll törölköző volt mindkettőnkön mikor nem várt személy lépett be a szobába.
 -Óh..Bocsika nem akarok zavarni.Csak szerintem Justinnak tudnia kell valamiről.-Sütötte le szemét Kim.
-Húzz már ki.-szólalt meg Justin.
-Kimegyek de előbb el kell mondanom valamit.Muszáj..
-Jó mond már.-Mondtam neki idegesen
-Te..Teh.terhes vagyok..

Romantic.

                      23.fejezet.

Oszintén? Még mindig rohadtul haragszok rá. Egyáltalán nem hatott meg a kis ajándéka. Nem tudom valaha is megtudok e  neki bocsájtani,hisz aki egyszer megcsal megcsalhat tobbszor is. Elegem van belole. Nem akarom látni se. Szívesebben ha lehetne még az emlékezetembol is kitorolném. Miatta vagyok olyan állapotba amilyenbe...
- Milyen szép ajándék. Kitol kaptad? – kérdezte mosolygósan Carly.
- Justin. – mondtam halkan mire csak lerakta a dobozt.
Kopogtak,odasétáltam az ajtóhoz majd kinyitottam. Justin volt az. Mikor megláttam rogton beakartam csukni elotte az ajtót,de egyik lábával megakadályozta.
- Mit akarsz? – kérdeztem tole duhosen.
- Téged. – jelentette ki.
- Hát édesem az a vonat már elment.
- De Sho… - kozeledett felém,majd megakarta fogni az arcomat de én elloktem.
- Hagyj. Nem akarlak tobbé látni. Nem akarok rád emlékezni. Azt akarom,hogy felejts el,felejtsd el ami koztunk volt. Az ajándékodat pedig add a kis ribancodnak.
- Fogd már fel,hogy én téged szeretlek.
- Aha mondod ezt kozben pedig megcsalsz. Látom a hazudozás jól megy. Ma áthozom a cuccaimat toled,aztán ha gondolod oda koltozhet Kim. – mondtam neki majd kitoltam és becsaptam az ajtót.

Másnap reggel 100 szál rózsa díszelgett az ágyam mellett. Egy kis cetlit is tartalmazott.
„99 igazi, 1 mu. Addig szeretlek míg az osszes el nem hervad. Kérlek bocsáss meg nekem és gyere vissza hozzám. Nagyon hiányzol és Szeretlek. Csók: Justin.
Na jó ezen kicsit elérzékenyultem,de nem elhatároztam,hogy hagyom és had kapálózzon egy kicsit.

Minden egyes nap egy szál rózsa és egy aranyos uzenet várt reggel. Már nagyon hiányzott és hát levett a lábamról. Úgy gondoltam reggel meglepem és egy forró csókkal ébresztem,csak,hogy reggel már csak egy uzenet fogadott.
„Shopia. Életem szerelme. Tudom hibáztam. Nem tagadom. Hulye voltam és ez miatt elveszítettelek. Nem csodálom,hogy nem tudsz megbocsájtani. Tudd,hogy mindig is te voltál nekem az egyetlen. Hiába volt mogottem tobb lány akit bármikor megkaphattam volna,engem csak te érdekeltél. Téged szeretlek és orokre téged foglak. Nagyon hiányzol és Szeretlek. Pont ezért elmegyek a suliból.Elkoltozok Texasba a nagynénémékhez.  Tudom,hogy fáj ha engem látsz,pont ezért teszem amit teszek. Még egyszer nagyon sajnálom és remélem a velem eltoltott ido boldogan telt. Nagyon szeretlek. És habár orulten fogsz hiányozni tudom,hogy ezt kell tennem…miattad. Szeretlek.Szeretlek. Szeretlek.
Milliószor csókollak.                                     Justin. „
Remegett a térdem. A szívem ezerrel kalapált. A konnyek csak úgy potyogtak a szemeimbol. Nem akarom,hogy elmenjen. Meg kell akadályoznom.
Hívtam egy taxit és kis vitettem magam a reptérre. Láttam Justin magánrepulojét kint a felszállón. Épp akkor szállt fel rá. Elkezdtem rohanni ahogy csak tudtam. Átrontottam a biztonságioron és szaladtam a repulogép felé. Még hallottam egy két mondatot a biztonságiortol de nem érdekelt. De mire oda értem az ajtók bezárultak a gép elindult. A foldre rogytam és csak sírtam és sírtam,mire még az eso is eleredt.
Hirtelen minden elcsendesult. Nem hallottam a gép zaját. Felnéztem és láttam ahogy Justin szó szerint sprintel lefele a lépcson. Szegénykém majdnem elesett. Felálltam és a nyakába ugrottam. Felkapott olébe és olyan szorosan olelt mint még soha.
- Nem akarom,hogy elmenj. Szeretlek és sajnálom. Egyáltalán nem haragszom rád. Mindenkinél jobban szeretlek. – suttogtam fulébe sírva mire o lágyan megcsókolt.

I could not stop.

                        22.fejezet
                     Carly szemszoge*
-Sajnálom cica majd esetleg máskor.-Kacsintottam rá az új csajra, akki dühösen elment.
-Kösz Carly.-mondtam neki flegmán.
-Mi  a faszt képzelsz, hogy egy ilyen kis jött ment kurvával összefeküdnél, ráadásul ott ahol bárki megláthat.-mondtam Jus-nak felháborodva.
-Azt csinálok amit akarok, azzal akivel akarok és ott ahol akarom.-Förmedt rám, már épp készült kifelé menni az ajtón amikor odaszóltam neki.
 -Jane most nem lenne büszke rád.-Azon nyomba megfordult. Látszott a fájdalom és a düh arcán.
 -Mit mondtál?
-Jól hallottad.-vágtam rá flegmán.
Na igen ez az amit nem kellett volna.Odajött neki nyomott a falnak és csak meredten nézett rám könnyektől küszködve de én még így is alig kaptam levegőt.Utána elengedett és kiviharzott az ajtón.
-Sho mondanom kell valamit.-sütöttem le a szemem.
-Gyere csajszi én is mesélek. Képzeld …Olyan Jó most Justinnal.. a tegnap este is meg minden.-Áradozott Sho és csak úgy ragyogott a boldogságtól.
Nem volt szívem elmondani hogy mit láttam ma..
-Na de mit akartál mondani.?
-ja ő semmit nem érdekes.-Mosolyogtam rá.

                                   Sho szemszoge*
Kopogtak.Kinyitottuk az ajtót és egy gyönyörű lány viharzott be.
 -Heló beló én vagyok az új szobatársatok, a nevem Kim. 17 éves vagyok és Texasból jöttem.
Mi csak ott ámultunk-bámultunk.Behozatta a taxissal a bőröndjeit.4 Óriásbőrönd tele miniszoknyákkal, magassarkúkkal sminkel és kivágott felsőkkel.Egyből be is rendezkedett.Egyáltalán nem volt szimpi a csaj.Inkább nem is foglalkoztunk vele beszélgettünk tovább.Később Miss Ő nagysága is becsatlakozott.
-Na és csajok ki melyik pasit foglalta le?
Még csak most jött de máris pasi kell neki… ekkora kurvát… gondoltam magamba de mivel én is újként jöttem, adok neki egy esélyt.
-Mert én persze ha nem bánjátok le stipi -stopiznám Justint.-Csavargatta a haját.

Carlynak egyből leíródott az „ajjaj” az arcán.

-Már ne is haragudj Ő.. hogy is hívnak ja kim ,de Justinnal mi együtt vagyunk.-Mondtam neki flegmán.
-Ó igen? akkor mért csókolt olyan hevesen és szexyn pár perccel ezelőtt?-Mondta gúnyosan.
-Annyira tudtam.-Könny szökött a szemembe.
Kirohantam az iskolából és csak futottam. Carly utánam jött .Próbált megvigasztalni természetesen esélytelenül.Nem volt kedvem visszamenni ahhoz a kis kurvához és nézni a csinos kis pofiját ,inkább lesétáltunk a partra.

                                      Justin szemszög*

Elmentem Jane-hez.Ő volt az egyetlen aki nem a rosszat látta meg bennem.Az én kis hercegnőm.Beszélgettem vele, tanácsot kértem.Neki még olyan kis érintetlen és tiszta volt a lelke, mindig tudta mi a helyes és jó nekem.Még ha most nem is volt ott velem testileg lélekbe válaszolt az összes kérdésemre.Elköszöntem tőle és visszafelé indultam a suliba.Akkor már tudtam a választ.Tudtam Sho kell nekem.És ha még nem is miatta de Jane miatt megváltozom.Mivel gondoltam Carly mindent elmondott neki, veszek valami szép nyakláncot. Be is mentem gyorsan a városba, megtaláltam a tökéletes ékszert és siettem vissza.Felkutattam az egész sulit de sehol se találtam.Az utolsó lehetőség a szobám volt.Láttam ég a lámpa megörültem.Mikor benyitottam nagyon meglepődtem.Az új csaj várt fehérneműben az ágyamon.Igen én is tudom mit mondtam nem olyan rég de ennek nem tudtam ellenállni.Neki estem és utána már tudjátok.Jó volt tényleg jó de valami hiányzott.Kopogtak kinyitottam az ajtót.Sho volt az.Láttam ahogy kétségbe esik mikor meglátja az éppen öltöző Kimet.
-Sho ez nem az ami..
-Ne Justin… ne…. elegem van már ebből.Nem érdekel.Szép lány sőt gyönyörű legyetek boldogok.-csapta be az ajtót.

                                      Sho szemszoge*
Esküszöm még sírni se volt kedvem inkább csak szomorú voltam és csalódott. A "régi" ágyamba aludtam.Hiányzott Justin mellkasa párnának és az a zavarba ejtően jó illata.. itt már kicsit könnyes volt a szemem de sikerült lenyelnem a gombóckát a torkomba. Másnap reggel felkeltem és egy kis ajándék doboz várt az éjjeliszekrényemen.Kinyitottam.Egy gyönyörű gyémánt nyaklánc volt és egy kis cetli.

" Igen gyönyörű lány de te sokkal szebb vagy" Ui:Remélem értékeled ezt a húzásom mert még soha életembe nem csináltam ilyen romantikus dolgot.