2013. szeptember 8., vasárnap

Jónak indult Karácsony.

                    26.fejezet.

A taxiba már 5 perc után csalódnom kellett,mivel Justint Kim hívta hogy töltsék együtt a karácsonyt,mire Justin azt felelte hogy holnap hívja...Végül is nem kellett volna megsajnálnom.Gondolhattam volna hogy úgy se töltené egyedül..De mivel nem akartam balhét befogtam és próbáltam nem sírni.
 -Megérkeztünkk!! -kiáltottam boldogan és anya nyakába ugrottam. -Ő itt egy barátom, csak barátom Justin.-Hangsúlyoztam ki a csak szót.
De belül nem igazán így éreztem. Az üdvözlés után bementünk és körbevezettem Justint.
 -Most meg mi a bajod?-kérdeztem tőle értetlenül.
-Semmi .-vágta oda flegmán.
 -Én lehetnék az egyetlen aki haragudhatna a másikra.-vágtam vissza érzéketlenül,és otthagytam a szobába.
                               *1 órával később
 Furcsálltam hogy Justin nem ment el és még mindig ott van a szobámba,ézért inkább megnéztem.Elaludt.Istenem de aranyos.. nem is gondolná az ember milyen dolgokat csinál.Mivel már későre járt elmentem lezuhanyozni és bebújtam mellé az ágyba.Nem bírtam ki. Gyengéden megcsókoltam és reménykedtem hogy nem kell fel rá,utána átfordultam az ágy másik oldalára,ami az ablakra nézett.á házunk előtt van egy lámpa ami egy kicsit bevilágította a szobámat.Óriási pelyhekbe hullott a hó.Elmosolyodtam. Hirtelen elfogott az a karácsonyi érzés mint kiskoromban.Végre már fehér karácsonyunk lesz.Felálltam és kipattantam az ágyból,és csak úgy bámultam ki az ablakon.Két kézre lettem figyelmes a derekamon.
-Szóval csak barátok.Elvégre egy barát megcsókolja a barátját ha az alszik.-Gúnyolódott.
-Szemét vagy.-Megfordultam és visszabújtam az ágyba. -Jó éjt.-Mondtam neki határozottan.
Reggel a mézeskalács illatára ébredtem és, hogy apa már próbálja a karácsonyfát beletenni a talpába ,hogy megálljon a nappaliba.Jus még békésen aludt.Lementem anyához.
-Boldog karácsonyt.-puszit nyomtam az arcára.-Olyan jó itthon lenni.
-Na és kicsim mi van azzal a fiúval?-kérdezte kíváncsiskodóan.-Nekem elmondhatod.
-Semmi.. vagyis még én se tudom.-Szomorúan de rámosolyogtam anyára.
-Majd ha megértem él mondom.
Elővettem a dobozokat amibe a karácsonyfa díszek vannak.De mielőtt elkezdtem volna feldíszíteni a fát felmentem az emeletre felkelteni Justint hogy segítsen.
Ez volt életem legjobb fa feldíszítése.Még ha el is törtünk párat.Utána segítettem főzni anyának estére.Justin meg apával beszélgetett.
                                       *Este.
-Nagyon finom volt a vacsora köszönöm.-Mondta Justin anyának.
-Ajándékbontás!-kiabáltam tökre bezsongva mint egy 5 éves.
De Jus hirtelen bevágta
-Na most megyek majd jövök.-És elköszönt a szüleimtől.
Mikor ezt kimondta hatalmas mosoly volt a száján és közbe a telefonját nézte.Tuti egy csaj..Közbevágtam volna de addigra már ki is ment az ajtón.Elsőnek csak álltam és bámultam a bejárati ajtó előtt.Teljesen lesokkolt pedig olyan jó volt ez a nap.Aztán észbe kaptam, felhúztam a csizmámat és magamra kaptam a kabátot, anyájéknak nem is szólva kirohantam az ajtón egyenesen a sétáló utcára hátha ott van...Igen ott volt Kimel ,csókolóztak abban a percben teljesen összetört a szívem.Alig tudtam törölgetni könnyeimet.Haza mentem felrohantam a szobámba és úgy ahogy voltam elaludtam.                                            *Másnap reggel
Justin nem volt az ágyba.Aggódtam egy kicsit de az aggódásnál nagyobb volt a fájdalom.Megnéztem a telefonom és egy sms várt.
„Szállodába aludtam, kb. 10-re ott vagyok”
 Ami elsőnek eszembe jutott ha idáig nem is volt Kim terhes most már biztos hogy az. Ahogy Justin is írta 10 óra fele megjött.
-Hívtam taxit.nemsokára itt van pakolj megyünk vissza a suliba.-mosolygott mintha minden rendbe lenne.
-Jus én nem megyek vissza.-mondtam neki határozottan.
 -Mi van ?-Kérdezte de nem válaszoltam.
 -Én vagy Kim?-most o nem válaszolt.
 -Megjött a taxi.-Mondta Justin célozva arra, hogy ő megy.

Elköszönt anyáéktól és megköszönte ,hogy itt lehetett.Kimentem hozzá az utcára.Bőröndjét betette a kocsiba,aztán felém sétált.
-Még meggondolhatod magad.-De csak ráztam a fejem és próbáltam visszatartani a sírást.
Államat megragadta és megcsókolt.
-Hiányozni fogs Sho. De ha neked így jó nekem is.
Beült a taxiba és elment.Semmilyen döntés nem fájt még ennyire.De hogy jól vagy rosszul döntöttem e még én se tudom.Hiába utálom Kimet szerencsétlen baba nem érdemli meg hogy apa nélkül nőjön fel.

2 megjegyzés: