Ez már nem álom.

                       19.fejezet.

A suliba érve megkértem az igazgatónkat,hogy Sho had cseréljen helyet Dan-nal. Természetesen bele egyezett. Sho-t átkoltoztettem, majd otthonosan kipakoltunk.  Minden olyan szépnek tunt, addig míg nem kaptam egy uzenetet édesanyámtól.
~Kicsim. Gyere a Los Angelesi korházba.1.emelet. FONTOS! Puszi:Anyu.~
Mikor elolvastam rogton a húgom jutott az eszembe. Ideges lettem. Az ájulás kerulgetett.
- Sho. Gyere. Megyunk a korházba. – mondtam idegesen.
- Mi… -kezdte, de nem hagytam,hogy befejezze.
- Kit érdekel. Gyere már.
Beultunk a kocsiba és a korházhoz rohantunk. Az 1 órás utat sikeresen leroviditettem kereken 40 percre.

                                          Korházba*

Mikor beértunk és felértunk az 1. emeletre már tudtam. Anya hisztérikus állapotban sírt. Sírt? Zokogott. Még soha nem láttam ilyen állapotba.
- Anya. Mi a baj? – rohantam oda hozzá, majd szorosan megoleltem, de o csak sírt és sírt.
- Justin….a testvéred… - kezdte „apa” majd elcsuklott a hangja és sírni kezdett.
- Mondjátok már a rohadt életbe. – utottem bele idegesen a falba.
- Jane meghalt. – bokte kis zokogva apa.
- Az nem lehet..nem az.. nem igaz. – tort belolem fel a sírás. – Nem. Ezt nem hiszem le. Hazudtok. Hol van a húgom.? – ordítottam majd mindent levertem a recepciós asztalról.
- Justin nyugodj meg. – kiabált rám anya.
- Hogy nyugodjak meg?? Az nem lehet. Nem. A testvérem még él… én tudom. Nem halhat meg. –ordibáltam.- Még el sem búcsúzhattam tole.-mondtam majd a foldre rogytam, arcomat kezemmel betemettem és zokogni kezdtem.
A húgom volt az életemben a legjobb. Miatta érdemes volt élnem. Ezt nem tudom elhinni.

                                         Sho szemszoge*

Mikor Justin apukája elmondta,hogy mi tortént még én is osszetortem, pedig én még nem is ismertem.
- Minden rendben lesz. Hidd el. – oleltem Justin-t.
- Hogy lenne minden rendben?. Te nem tudsz semmit. Menj kurtold szét,hogy itt sírtam mint egy 5 éves… menj. – kiabállt.
- Justin. Tudom,hogy ezt most csak azért mondod mert gyászolsz és fáj.
- Hagyjál már te kurva. – ordított majd ellokott magától.
- Sajnálom. – mondtam zokogva majd kirohantam az épuletbol.
Fogtam egy taxit majd vissza mentem az iskolába. Az egész napot végig bogtem. Elso számban azért mert meghalt Justin tesója. Másrészt pedig amit ismét a fejemhez vágott.
Egész éjjel csak forgolódtam majd végre egy olyan 4 óra fele eltudtam aludni. Reggel 9 óra fele már fent is voltam. Felultem majd a kisírt szemu Justinnal találtam szembe magam, épp akkor szippantotta fel a drogot amitol ismét osszetortem és sírni kezdtem.
- Ne tedd tonkre magad kérlek. – mondtam mire csak mosolyogva és szipogva hátradolt az ágyon. – Megígérted. – mondtam majd Carlyhoz rohantam, de még az utolsó mondatát hallottam.
- Azt hitted,hogy miattad megfogok változni? Csak mert akkor rosszul hitted.