A pofon.

                              2.fejezet

Nem értem miért viselkedik így. Annyira érdekelne. Olyan fura érzéseket kelt bennem.

Reggel a zene uvoltésére keltem. Olyan szinten felijedtem,hogy azt se tudtam hol vagyok.
- Ez ki? – ultem fel az ágyon és kérdeztem komás hangon Carly-tol.
- Ja. Elfelejtettem mondani. Ezentúl minden reggel erre fogsz ébredni. Justin a másik szobába lakik.- mondata kimondása után,beleugrottam a mamuszomba és duhosen rontottam be Justin-hoz.
- Te mi a jó francot csinálsz?-kérdeztem Justin-tol duhosen.
Majd oda mentem és kikapcsoltam a zenét.
- Te mit képzelsz magadról? Ki vagy te itt? Takarodj a szobámból ribanc. – állt fel Justin és neki lokott a falnak.
- Hogy én mit képzelek magamról? – loktem el elolem. – Azt én is kérdezhetném. Ki vagy te itt,hogy csak úgy leribancozol?Megmondom én SENKI. Te itt senki nem vagy.  – majd mikor a mondatomat befejeztem egy eros kezet éreztem az arcomon.
Jobb fele az arcomnak lezsibbadt. Egyszeruen nem tudtam elhinni. Ez a nyomorék megutott. Fogtam magam és visszarohantam a szobába sírva.
- Mi a baj Shofi? – kérdezte aggódva Carly.
- Semmi. – majd letoroltem konnyeim.
- Téged Justin megutott. – kapott arcához,majd ajkai „o” formát vettek fel, amire én csak lesutottem szemeim.- Azonnal megyunk az igazgatóhoz. – majd Carly megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni.
Az igazgató hivatta Justint,aki nagy konyorgésekre képes volt felemelni seggét és ide jonni.
- Mit akar? – jott be Justin majd kényelmesen beleult a fotelbe.
- Maga megutotte Sophiát. – mondta egyhangúan az igazgató mintha ez alap lenne.
- Igen és? Ezzel mi a probléma? O jott be és kapcsolta ki nálam a zenét amihez semmi joga nem lett volna.-mondta flegmán.
- Rendben Justin ezt most ismét megúszta. Maga pedig Miss – fordúlt felém. – buntetés kap.
- De..Én…- dadogtam mire Justin csak felnevetett és kiment.
Ezt nem tudtam elhinni. O utott meg erre én kapok buntetés.
- Buszke lehetsz magadra. – futottam Justin után mire o csak megfordult és kuldott egy puszit. – Buszkék lehetnek rád a szuleid. – majd mondatomra megállt, felém sietett és ismét neki nyomott a falnak,majd szemembe nézett és elment.
Nem értettem. Egyre furcsább ez nekem…..